Több mint tíz éve foglalkozik professzionálisan cosplay jelmezekkel, parókákkal és páncélzat-kellékekkel, így minden tanácsa saját gyakorlati tapasztalatán alapul.
Korábbi bejegyzések Tomioka elkészítéséről:
1 – Az egyenruha kabátja
Az egyenruha nadrágja (és a lábpólyák)
A Demon Slayer nadrágja nyilvánvalóan a hakamán alapul: bő szárú és ráncolt. Ám a hakamával ellentétben övvel viselik. Nincsenek látható nyílások vagy záródások. A vádlinál lábpólyákkal (?) rögzítik.
A manga rajzok és anime képkockák mellett kaptam ezeket a vázlatokat is, amelyek sokat segítettek!
Az első gondolataim tehát ezek voltak: 1) ó, milyen kényelmes, 2) veszek egy fehér övet, a nadrághoz fehér övhurkok kellenek majd, 3) nincs nyílás, a derékrész nem látszik, az anyag már amúgy is ráncolt fent… elláthatom gumis derékpánttal! 4) elég sok anyag kerül majd a lábpólyák alá.
A nadrág elkészítéséhez ugyanazt a fekete gaberchino anyagot használtam, mint a kabáthoz, kifordítva, hogy elrejtsem a ferdekötést. Számos szabásminta már eleve tartalmaz nadrágszabást, és néhány ilyen tervben gumis derékpánt is van, mint például a “wardrobe basics” New Look 6142. Más minták, mint a McCall’s M8186 és a Simplicity 9252 szintén megfelelőek lehetnek.
A ráncok hozzáadásához először eldöntöttem, hova kerüljenek (2 elöl, 2 hátul). Aztán fogtam egy mérőszalagot, körbetekertem a combomon, hogy eldöntsem, milyen szélesre szeretném az egyes nadrágszárakat. Ezt a számot elfeleztem, majd hozzáadtam mind az elülső, mind a hátulsó nadrágszabás-részhez. Ez szélesebbé tette az egyes darabokat, és ez a plusz szélesség lett beráncolva.
Nem készítettem fotókat a folyamatról, de mondjuk, hogy a nadrágszárat körben 80 cm szélesre akartam:
Aztán ugyanezt tettem a hátulsó nadrágszabás-résszel.
Idő- és energiamegtakarítás céljából, ahelyett hogy az egész szabásmintát újrarajzolnád és papírból kivágnád stb., beégetheted a 10 cm-es ráncot az anyagba, ha akarod, tetején öltéssel rögzítheted, majd egyszerűen ráhelyezheted az eredeti mintadarabot és kivágod. Természetesen ügyelj arra, hogy a ránc ott legyen a mintán, ahol szeretnéd, ne túl beljebb vagy kijjebb. De őszintén szólva, ennél a fajta munkánál nem kell szuper pontosnak lenned, főleg mivel a haori sok hibát elrejt majd.
A fenti nadrágom – a piros vonal az elülső középvonal, láthatod, hogy mindkét oldalon dobozráncok mellett döntöttem. Rajtad múlik, hogyan szeretnéd értelmezni a ráncokat.
Ha már szóba került, hogy a haori mindent eltakar: ha a mintában vannak zsebek, vagy ha tudod, hogyan kell zsebet hozzáadni, tedd meg! A haori elrejti a zsebeket, és egy jelmezen sosem lehet elég rejtett zseb.
Most varrd össze a nadrágdarabokat a minta utasításai szerint. A gumis derékpánthoz peterstretch gumiszalagot használtam, amely nem tekeredik és nyújtáskor sem szűkül nagyon. Meglepő, mekkora különbséget jelent a hagyományos gumiszalaghoz képest! Nem tudom, miért olcsóbb, mint a hasonló szélességű, szokásos poliészter gumiszalag, őszintén szólva nincs is értelme.
Az övhurkokhoz ugyanazt a fehér ferde szegőszalagot használtam (én egy másik projekt maradékát használtam fel, tehát nem pontosan azt, amire linkeltem), amelyet a kabáthoz is használtunk, félbehajtottam, hogy keskenyebb és vastagabb legyen, öltéssel rögzítettem, majd kis csíkokra vágtam és felvarrtam a derékpántra.
A következő rész nem szükséges – úgy döntöttem, hogy “előre bepólyázom” a nadrágot a vádlinál úgy, hogy megrövidítettem és mandzsettát adtam hozzá, amely már összefogja az anyagot, így amikor a fehér lábpólyák rákerülnek, kevesebb bajlódás van vele. A mandzsetta úgy van méretezve, hogy a lábam átférjen rajta, és felérjen a vádlim feléig, de nem magasabbra, ami megakadályozza, hogy séta közben kicsússzon a lábpólyák tetejéből.
Ami a lábpólyákat illeti…
Ezeknek a dolgoknak a kialakítása nekem semmi értelmet nem ad. Úgy néznek ki, mintha egy darab kötszert kellene néhányszor körbetekerni, de hátul három rész áll ki, amelyek záróelemeknek tűnnek.
Végül úgy döntöttem, hogy 3 külön kis pólyát készítek, egymásra rakom őket, és lazán, kézzel összevarrom.
Minden egyes kis pólya vászonból készült, csővé varrva, majd kifordítva. Aztán ugyanabból az anyagból készítettem néhány fület. A pólyák végei beletűrődnek a fülekbe, majd az egészet összevarrom. A fül kicsit keskenyebb, mint a pólya szélessége, így a pólyák a végeknél kicsit összehúzottnak/keskenyedőnek tűnnek, bár visszatekintve ez nem szükséges.
A füleket egy kis habszivacs béléssel töltöttem ki, ami a Switch-tokom készítéséből maradt. Ez segít abban, hogy a fül megtartsa a megfelelő formát, ahelyett hogy lekonyulna. A gombok pusztán dekoratívak.
Ezeknek a dolgoknak a rögzítése… őszintén szólva elrontottam. Tépőzárat (velcro) használtam, az volt a szándék, hogy a fül nélküli véget betűröm a fülbe, és tépőzárral összefogom őket, de a horgok sokat akadtak a vászon szélein, ami elég idegesítő volt. Ha újra csinálnám, szerintem patentgombokat használnék.
Viseléskor a pólyákat biztosítótűkkel rögzítjük a nadrághoz, arra az esetre, ha az egész lecsúszna.
Ennyi lenne a nadrágról!